A fiatalság
A fiatalság a földi lét legszebb kora. Vágyakból, álmokból szőtt, reménnyel körbe ölelt jövőt tervezünk. A világot nem ismerve, tudatlanul vágunk neki az útnak. S ím itt van: élet. Mindannyian hiszünk benne, hogy e komor világ megjavulhat, általunk még jobb lehet. Hiszek benne én is. Mert tudom, hogy egyikőtök igazságot szolgáltat, s véget vet e pokolnak. Hiszem, hogy egyikőtök munkája milliónyi embert ébreszt fel a tudatlanságból. Látom magam előtt amint, egyikőtök segít a felnövő nemzedéken s valamelyikőtök a tudásával világot vált. Hinnem kell, hogy egy pár év múlva nem ragad magával titeket a megfásult élet, a közönnyel teli világ. Hiszem, mert hinnem kell. Mert számomra nem marad más belőletek csak a hit. Annak a hite, hogy még fiatalok vagytok. Szenvedéllyel teli, törhetetlen fiatalok.
Egyre erőteljesebbek az írásaid. Egyre közvetlenebbül adod át az érzéseid, egyre pontosabban ragadod meg őket. A helyesírásodba még azért bele-belekötnék; de annak a birtoklása messze nem olyan értékes önmagában, mint amikkel már bírsz. (Na, meg gyorsan megtanulod te a szabályokat. Igen, nyugodj meg, piszkállak én addig. :P)
VálaszTörlésNem számítottam rá hogy elolvasod :P De örülök, hogy piszkálsz, mivel amit nem egyszer rágtál már a számba legalább megragadt :D Köszönöm :)
VálaszTörlésRágni - a szádba - kösz, inkább nem. :D A rágást meghagyom inkább az enyémbe. :P (Na, vajon kimoderálod vagy kimoderálod ezt a hozzászólást? :DD) Mindenesetre örülök, hogy legalább egy picike hatása van azért... :P
VálaszTörlésNem moderálom :P
VálaszTörlés