Gondolatok

 

Lena az ablak előtt ült és Tom-ot figyelte, aki a kanapén elterülve nézte a focibajnokság eredményét. A lány kitekintve az ablakon az eget kémlelte, majd időközönként újra  a párját vizsgálta, hátha mutat valamiféle érdeklődést iránta. De mivel nem így történt tovább pásztázta az eget, annak reményében, hogy az életét megkeserítő gondolatok tengere elapad végre.
   Lena arra gondolt, hogy talán túl sok időt tölt a fiúval és már nem biztos, hogy ugyanolyan fontos neki. Aggódott amiatt, hogy egyáltalán fontos-e valakinek.  Mindeközben félt. Félt attól, hogy pótolható és hogy személyisége és tettei a világon senkiben nem hagynak nyomott. Aztán vágyakozott. Vágyott Tom érintésére, mosolyára, hangjára és arra hogy soha többé ne akarja elengedni. Azt akarta, hogy valaki végre tiszta szívéből szeresse. Végül kétségbeesett. Úgy érezte, hogy túlzottan ragaszkodik és túlságosan szereti ezt az embert.
  Gondolatok és érzések ezrei, amelyek pillanatok alatt elborították elméjét. Majd félelemként folytatták útjukat egészen a lelkéig, hogy felemésszék az ott lakozó békét.
  Tom felállt a kanapéról, majd csendesen Lena mögé osont. Karjaival átfonta, és forró csókot nyomott a lány nyakára.  Lena felsóhajtott, mert ha csak egy pillanatra is, de eltűntek a a lelkét mérgező gondolatok.