Vladyslav Stanislavnak

Versek, novellák százai szólnak arról, hogy kinek mit jelent egy testvér. De ezen gondolatok egyike sem fogható ahhoz, amit te jelentesz számomra. Testvéri szeretet nélkül az élet sivárságát képtelenség elviselni. De nekem nincs benne részem, hiszen itt vagy, és tudom: mindig itt leszel.

Valahányszor arra volt szükségem, hogy meghallgassanak, kérnem sem kellett, vállalkoztál rá, megszidtál, ha megérdemeltem; vigyáztál rám, mikor más nem tette, s hittél bennem, mikor már én sem mertem. Ha éjnek-éjjelén álmatlanság gyötört, felkereshettelek, és ha néha napján az unalom társul szegődött mellém, hősiesen elűzted. Igen, kedves bátyám, ez mind te vagy! Az vagy, aki a gazban nőtt virágot jelenti nekem. Hidd el: szivárvány vagy a világ szürke egén, amit a nép az élet legféltettebb kincseként fog őrizni. Talán most nagyokat nevetsz mindezen, de tudom, hogy utad végén jutalomra, megbecsülésre lelsz majd.  

Versek, novellák százai szólnak arról, hogy milyen is, ha elmegy egy testvér.  De csak kevesen becsülik meg, a köztük lévő köteléket, amelyet sem idő, sem tér nem koptat meg. Hadd legyek én az, aki emlékeztet erre. Hiszen tudom jól, hogy te csak elmész, és nem a köteléket szakítod majd el.