Egy pillanatkép
Rápillantottam az órára. Az idő dél körül járt. Lassan indulnom kellene csomagolni.
Adam újra töltötte mindenki poharát. Majd a levegőbe emelte a sajátját, amit mindenki automatikusan megismételt.
- Igyunk a sikeres vizsgákra. És még ezer egy ilyen napra, amikor nem kell bemennünk a suliba.
Mosolyogva figyeltük szavait, aztán koccintottunk. David tette le először a poharat, majd megtörölte a száját és rám nézett.
- Any nem sokára szülinapod.
Cathryn is felém fordult.
-Apropó szülinap. Van valami különleges kívánságod?
Egy pillanatra elgondolkodtam. A válaszom egy egyértelmű "semmit sem kérek" lett volna. De abban a pillanatban eszembe jutott, hogy mégis csak szeretnék valamit.
- Igen, talán egy valamit mégis lenne.
- Még pedig?-kíváncsiskodott Brian.
- Szeretném azt a napot is veletek tölteni. Akarok még egy napot, amikor még mindannyian itt vagyunk. Boldoggá tesznek azok a pillanatok, amikor éppen együtt kávézunk, iszogatunk, nevetünk, sétálunk vagy beszélgetünk. Nem kívánok többet arra a napra sem. Mert amikor belépek, abba helyiségbe ahol ti vagytok, úgy érzem, hogy végre otthon vagyok.
Csend telepedett a szobára. Cathryn hosszasan elgondolkodott, majd újra elővette a telefonját. David újratöltötte a poharát, miközben ígérte, hogy mindenképpen így lesz. Majd Brian is színültig öntötte a sajátját borral és nyugtázta David gondolatát. Adam felállt, hogy rágyújtson, miközben Alison a vállamra fektette a fejét. Végül csend és kétség lepte el a szobát. Senki sem tudta, hogy lesz-e tovább.



Megjegyzések
Megjegyzés küldése